Népszerű elemzői megállapítás manapság, hogy a Jobbik válsága annak köszönhető, hogy a Fidesz elhappolja előlük a szimbolikus jelentőségű politikai témákat. Sőt, néha még olyan vád (baloldalról), vagy megállapítás (bárhonnan máshonnan) is elhangzik, hogy a Fidesz a Jobbik gazdasági programját követi. Vajon ez tényleg így van? Járjunk utána, hogy hogyan néz ki a Fidesz gazdaságpolitikája a Jobbik választási programjának tükrében.  Tekintsük át pontról pontra!

 

 

Filozófia és gazdaságpolitika

 

 

A Jobbik, rácáfolva azokra a nézetekre, amelyek szerint szellemi apparátus nélkül indult neki a választásoknak, egy tekintélyesnek mondható anyagot állított össze választási programként. Gazdasági értelemben természetesen rengeteg kritika érte őket, hiszen a programjaik megalapozottsága nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után, de ismerve a Fidesz vagy az MSZP programját, aligha kell szégyenkeznie a szélsőjobboldali pártnak. A két nagy pártnak sokkal nagyobb szellemi holdudvar és kormányzási tapasztalat állt rendelkezésére, mégsem mutattak sokkal többet a választási programjukban. A jobbikos gazdaságpolitika elsősorban a harmadik fejezetben olvasható, de néhány ígéret elhangzott ezen kívül is.

 

Lássuk, hogy mit ígért a Jobbik, és azt, hogy mit tett a Fidesz!

 

„A multinacionális tőke szabad mozgására épülő globális kapitalizmus az egész világon megbukott.” (8. oldal)

 

Nos, ezt alighanem Szíjjártó Péter sem mondhatta volna szebben, legfeljebb finomított volna a szavakon.

 

„A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy erős és gazdag Magyarország jövőképét vallja” (8. oldal)

 

Ezzel nincsenek egyedül, a Fidesz kampányában is sokszor szerepelt az „erős Magyarország” kitétel.

 

„A Jobbik szerint a gazdaságpolitikának illeszkednie kell a nemzetstratégiai célokhoz: védenie kell a magyar ipart, a magyar termelőket, a magyar kereskedelmet, a magyar árut és a magyar piacokat. Az államnak meg kell őriznie a stratégiai nemzeti vagyont, a földet, a vizet, a földgázt, az erdőket, indokolt esetben a már eltékozolt nemzeti vagyont is vissza kell szereznie azért, hogy az állam az aktív, gazdaságélénkítő szerepét ténylegesen elláthassa, birtokolva és felhasználva az ország, a nemzet komparatív előnyeit.” (8. oldal)

 

Matolcsy György is híve az aktívan költekező állami gazdaságpolitikának, nagyon leegyszerűsítve ugyanis úgy véli, hogy az elköltött állami pénzek gazdasági növekedést produkálnak, a gazdasági növekedés pedig növekvő adóbevételeket. A magyar termékek védelme, (a készülő hungarikumtörvény, és vagy a védjegyhasználat szabályozásának szándéka), arra utal, hogy e téren is hasonló a felfogása a két pártnak. A földmoratóriumot az EU-nál sikerült hosszabbíttatni, ezt azonban a Jobbik kevesellte, itt mutatkozik némi különbség. A privatizációs szerződésekre pedig ott van a MAL Zrt. esete, de ha ez kevés lenne, akkor bizonyára Budai Gyulával találtatnak néhány ügyet, amit érdemes felülvizsgáltatni.

 

„2010 végéig megalkotjuk Állami Vagyonleltárt, melyet az Állami Számvevőszék hitelesít.” (9. oldal)

 

Az Állami Vagyonleltárt a Fidesz is el fogja készíteni.

 

„A stratégiai területeken, a közszolgáltatásokban és a természetes monopóliumokban még meglévő állami vállalatokat megtartjuk, az elherdáltakat visszaszerezzük.” (9. oldal)

 

Az erre irányuló törekvés a Fideszben egyelőre vagy nincs jelen, vagy ha jelen is van, akkor konkrét lépések nem történtek.

 

„A csődhelyzet közelébe került, stratégiai fontosságú – nagyszámú munkaerőt foglalkoztató, illetve jelentős belföldi ellátási vagy exportérdeket szolgáló – termelő és feldolgozóipari üzemeket egyedi elbírálás alapján, állami beavatkozással támogatjuk a talpra állás érdekében.” (9. oldal)

 

Ha nem is egészen ebbe a kategóriába tartozik, de az EMFESZ ügye talán rá fog világítani a kormány e téren követett politikájára is.

 

„Kulcsfontosságú ágazatokban – stratégiai befektetőként – vállalkozásokat indítunk az optimális pályájú gazdasági  fejlődés érdekében.” (9. oldal)

 

Ennek sincs nyoma egyelőre a kormányzati gazdaságpolitikában.

 

„A munkát sújtó adóterheket és járulékokat jelentős mértékben csökkentjük, amelytől többek között a gazdaság kifehéredését,  középtávon az állami bevételek növekedését várjuk.” (9. oldal)

 

Pontosan ez a fajta politika jelenik meg ma a Matolcsy György vezette gazdaságpolitikában.

 

„A járulékcsökkentést követően az adózók körét szélesítjük, egyúttal az adóelkerülést szigorúan szankcionálni fogjuk.” (9. oldal)

 

Az adózók körének komolyabb mértékű szélesítése egyelőre elmaradt, az adóelkerülést pedig eddig is szigorúan szankcionálták, így nem biztos, hogy ezt egy teljesült jobbikos programpontnak lehet felfogni.

 

„Radikálisan felülvizsgáljuk az eddig folytatott államadósság-politikát, beleértve visszamenőleg a ’70-es évektől felvett hitelek feltételeit is, a felelősök megnevezésével együtt. Ezzel együtt tárgyalásokat kezdeményezünk a törlesztés és visszafizetés feltételeinek újbóli meghatározása céljából, a növekedést lehetővé tevő könnyítésekkel, beleértve az adósság egy részének leírását is.” (9. oldal)

 

Orbbán Viktor határozottan azt válaszolta Vona Gábor egy felszólalására, hogy erről nem lehet szó. A programpontból egyébként kiderül, hogy a magyar államadósság szerkezetéről a jobbikos gazdaságpolitikusoknak nincsen világos képük, az eladósodottság mértéke ugyanis 1989 után nőtt meg drasztikusan.

 

„A központi és helyi közigazgatás szervezetrendszerének működését felülvizsgáljuk, a párhuzamos vagy felesleges tevékenységeket megszüntetjük, az indokolatlan széttagoltságot felszámoljuk.”

 

Ezt amúgy az összes párt megígérte, de tevőlegesen sem a korábbi, sem pedig a mostani kormány nem tett ellene. A kormányablakos megoldás, a minisztériumok összevonása stb. elvileg ezt a célt szolgálná, de egyelőre inkább egy párhuzamos apparátus kiépítése látszik, nem pedig a meglévőek megszüntetése.

 

„A fenti változtatások mellett a létszámcsökkentés és az állami működés áramvonalasítása nem gyengíteni, hanem erősíteni fogja az államot és annak intézményrendszerét, megteremtve ezzel az erős állam megvalósításához nélkülözhetetlen hivatali hátteret. Ezzel együtt általános cél az, hogy szolgáló szemléletű, segítő közszolgáltatásra van szükségünk.” (10. oldal)

 

A leépítésekről már hosszabb ideje pusmognak, és ezt a célt szolgálta volna a 29 pontban bejelentett bértömeg-gazdálkodás. Azonban a Jobbik által kívánt deklarált drasztikus leépítés nem történt meg, a kormányzati kommunikáció pedig ódzkodik bármiféle leépítés emlegetésétől.

 

„Hazánk külgazdasági kapcsolatait az egyoldalú euroatlanti orientáció helyett meghatározó súllyal kelet felé fordítjuk, a kölcsönös előnyökön nyugodva, a nemzeti érdek érvényesülésének elsődlegessé tételével. Bővülő exportlehetőségek vagy gyümölcsöző együttműködések ellenében keleti gazdaságok vállalatai számára biztosítjuk a „hídfőállás” lehetőségét az Európai Unió piacai felé. A gazdasági kapcsolatok bővülésének segítése érdekében megerősítjük a politikai és kulturális kapcsolatokat a fent említett országokkal, népekkel. A kapcsolatépítésben kiemelten alapozunk az ázsiai népekkel meglévő, általuk máig számon tartott rokonsági kötelékekre, közös civilizációs örökségünkre.” (10. oldal)

 

A keleti szél divatját maga Orbán Viktor teremtette meg a Fideszben, az egyetlen különbség talán az, hogy a rokonságos kitételt kihúzták a történetből.

 

 

„A jegybanki alapkamat jelentős csökkentése után mind a forint-, mind a devizahitelek esetében ösztönözzük a futamidő meghosszabbításának lehetőségét.” (12. oldal)

„A kamatszint drasztikus csökkentésével elő kell segíteni a költségvetési kiadások elviselhető szinten tartását, a gazdaság élénkítését, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyban tartását. Az inflációs célt a lehető legalacsonyabban szabjuk meg, de figyelembe véve a növekedő gazdaságokra jellemző magasabb inflációs kényszert is. „ (17. oldal)

 

A jegybanki alapkamat jelentős csökkentése fontos elemét képezi a Fidesz törekvéseinek is, eleddig azonban az MNB ezeket a törekvéseket meg tudta akadályozni. Az inflációs célra történő utalás nem mondja konkrétan azt, hogy magasabb inflációt akart volna egy esetleges jobbikos kormány, de a megfogalmazásból ez is kiolvasható, és ebben a kérdésben is egy követ fúj a kormányzati politikával.

A Nemzeti Bankkal amúgy is egy külön rész foglalkozik a 17-18. oldalon, nemes egyszerűséggel Magyarországi Nemzeti Banknak nevezve, deklarálva azt, hogy a jegybanki függetlenség kevésbé fontosabb, mint a nemzeti érdek.

 

„Országos mozgalmat indítunk a „Válaszd a hazait!” jelmondattal, bevezetve a kezdeményezést a gazdasági élet mindennapjaiba.” (13. oldal)

 

Nos, fentebb már említettük, hogy erre meg van a törekvés a kormányzati politikában, egyelőre azonban nem látszanak a komolyabb eredmények.

 

„Kiiktatjuk a magyar adójogszabályokban jelen lévő, burkoltan diszkriminatív, kizárólag a multik tevékenységét elősegítő, a magyar vállalkozásokkal szemben versenyelőnyt biztosító jogszabályi rendelkezéseket. Kizárólag a magas hozzáadott értékkel rendelkező és a több mint 50%-ban magyar beszállítótól származó árut feldolgozó, termelő tevékenységet folytató cégeket fogjuk támogatni. A közvetlenül, adófizetői pénzből juttatott állami támogatásokat, illetve adómentességet biztosító jogszabályokat kiiktatjuk az adórendszerből. Az adómegkerülésre lehetőséget adó kiskapuk megszüntetése érdekében felülvizsgáljuk a közvetett, társasági adóalap módosítása által érvényesíthető kedvezményeket, mint például a tőzsdei ügyletek árfolyamnyereségére, a kapcsolt vállalkozások közötti transzferek árazására, a jogdíjak, kamatok elszámolására, a holdingtevékenység végzésére vonatkozó jogszabályokat. Felszámoljuk a valóságos gazdasági tartalom nélküli, az off-shore jellegű cégekhez tartozó magyar társaságok adóalapjának csökkentésére lehetőséget teremtő kiskapukat a jelenlegi adórendszerben és számviteli szabályozásban. Ezzel együtt adókedvezménnyel ösztönözzük a megtermelt profit, illetve eredménytartalék egy részének hazai kijelölt ágazatokba történő visszaforgatását.” (16. oldal)

 

Nos, ezek lényegében olyan pontok, amelyekből a Fidesz semmit nem hajtott végre.

 

„Társadalmi igazságossága miatt kitartunk a sávos adózás mellett, annak progresszivitását tovább növeljük, a sávhatárok jelentős megemelésével együtt.” (16. oldal)

 

A Jobbik nem az egykulcsos adónak volt a híve, hanem a sávemeléseknek, a kormányzat ezt is másképpen gondolta.

 

„Nemzetünk és gazdaságunk jövője szempontjából kulcsfontosságú társadalmi értéket hordoznak a többgyermekes családok, ezért támogatásuk az adózás eszközeivel is fontos. A Jobbik bevezetné a választható családi adózást, mely a családot adózás szempontjából egy adóalanynak tekinti. Az adó mértéke a családban realizált jövedelem, valamint az eltartottak száma alapján kerülne meghatározásra.” (17. oldal)

„Az új családtámogatási rendszer alapját a választható családi adózás bevezetése teremtheti meg, amit a Jobbik gondos előkészítés után tervez életbe léptetni. Lényege, hogy az állam a gyermeknevelés anyagi terheit oly módon kívánja enyhíteni, hogy a családban élő adózók összevont személyi jövedelemadó-alapjukat a családban élők számával arányosan csökkenthetik. Az adókedvezmény mértékét úgy állítjuk be, hogy egy átlagos keresetű, három gyermeket nevelő család lényegében adómentességet élvezzen.” (34. oldal)

 

A Fidesz által családi adózásnak hívott rendszer voltaképpen nem családi adózás, hiszen az nem a családot tekinti adóalanynak. A gyermekek után járó adókedvezményt a kormány ugyan bevezette, de itt sem a jobbikos szisztéma szerint járt el.

 

„A kötelező magánnyugdíj-rendszert megszüntetjük és visszavezetjük az állami rendszerbe oly módon, hogy az egyéni számlavezetés megmarad.” (34. oldal)

 

Ez a megoldás éppen folyamatban van.

 

„Bevezetjük a vasárnapi pihenőnap kötelező kiadását minden olyan munkakörben, amely nem az alapvető létszükséglet (pl. közüzemek) kielégítését szolgálja, vagy amelyet a gyártási technológia szigorúan vett műszaki követelménye nem indokolja.” (39. oldal)

 

Erre is vannak tervek.

 

 

Konklúzió

 

 

Mit állapíthatunk meg a kormány gazdaságpolitikájáról a Jobbik választási programjának tükrében? A teljesség igénye nélküli áttekintés után azt kell mondjuk, hogy a kormányzati gazdaságpolitika és a Jobbik választási programja között valóban vannak jelentős átfedések, bár a címben feltett kérdésre a válasz nemleges lenne. A különbség azonban nehezen körülírható, hiszen a nagy kockázattal járó intézkedések egy részét (pl. adósságok felülvizsgálata) a kormány nem követi, míg más részét (balhé az MNB-vel) igen. A kormányzati gazdaságpolitikát övező rendkívül erős kritika azonban rávilágít arra, hogy mi történt volna abban az esetben, ha a Jobbik kormányra kerül, és a programját végrehajtják. Pont a Fidesz gazdaságpolitikája mutat rá arra, hogy bár a mindennapokban széles körben szimpatikus gondolatok nem minden esetben működnek gazdaságpolitikai szinten. Ezekből a hibákból mindenkinek érdemes tanulnia, még a Jobbiknak is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://politicallyincorrect.blog.hu/api/trackback/id/tr632562407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.